Nézetem szerint ugyanez a helyzet azokkal a magyar médiumokkal is, amelyek a „nép” előtagot használták vagy használják jelenleg is magyar nyelvterületen.

A Népszabadság-ról Rákosi Mátyás, Kádár János idején kell-e bárki előtt is bizonygatni e tételt? Rendszerváltozás után se hitte el senki róla, hogy független vagy a nép szabadságát védő médium. „A farkas változtatja a bundáját, de a szokását soha” mondja több nép közös közmondása. Bizonyság? E „nép”újság lehozott egy virtigli módon meghamisított „levelet” Teller Ede világhírű Nobel-díjas tudósunk nevében – tette ezt (ha lúd, legyen kövér), amikor Teller már a halálos ágyán feküdt -, pusztán csak azért, mert kiderült, hogy nem utálja, hanem egyenesen kedveli az Orbán Viktor vezette Fideszt.

Hogy a lúd a lehető legkövérebbé váljon, a lelepleződés után a főszerkesztője nemhogy elsüllyedt volna a saját maga és társai által elárasztott erkölcsi fertőben, hanem kinevezték a magyar sajtó legfőbb szervének tekintett Magyar Újságírók Szövetségének az élére.

Hát, ilyen volt és maradt egészen napjainkig a „független” és „szabad” „magyar” média, amelyet Illyés Gyula legszívesebben arcul köpött volna, mielőtt életét adja a sajtószabadságért.

Visszatérve más „nép” előtagú médiumainkhoz meg kell állapítanunk, hogy hasonlóan virtiglik.

Emlékeztetőül az Amerikai Egyesült Államokbeli Magyar Népszavát illetően: ebben jelent meg Kertész Ákos végtelenül gyalázatos levele a magyar nép „karkterét” illetően. Ilyeneket olvashatott benne a „magyar” újságolvasó önmagáról mint népről és nemzetről: „„A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.”

– Kertész Ákos. Nepszava.com, 2011. augusztus 29.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kert%C3%A9sz_%C3%81kos

(Vajon azt akarta-e kifejezni e Kossuth-díjas, hogy Horn Gyula nem volt magyar? Mert sokak emlékezete szerint rendszerváltozás után megválasztott magyar miniszterelnökként a négy égtáj felé meghajolva kért bocsánatot e tárgyban – nagy felháborodást váltva ki azokból, akik tudták, hogy ezzel azokat is besározza, akiket a Magyarországot megszálló hitleri szervek rabságba vetettek - lásd: Antal József édesapja, akinek a Jád Vásemben emléket állítottak. )

Úgy tűnik, Kossuth-díjasunk is meghallotta a méltatlankodás hangját, mert „pár nappal később az alábbi közleményt adta ki:^[13]

„Az Amerikai Népszavához írt publicisztikámban szereplő mondatot: „A magyar genetikusan alattvaló” – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások. Ezzel az ügyet lezártam.” Kommentárom ehhez: lehet, hogy ő a maga részéről "lezárta" a saját becstelenségét, amellyel egy népet - azt a népet, amelynek a nyelvét használta - úgy sértette meg, ahogy tisztességes ember nem teheti, hacsak nem sorolja magát a legalja ideológia, a nácizmus körébe, egyébként minden marad. Ugyanolyan hitvány ez a "lezárási" mód, mint a kirobbantása a saját kútfejéből", azaz senki által nem kényszerítetten. Hazai szerecsenmosdatói ezzel nem számolnak, pedig istentelenül nagyra tartják magukat, azon túl, hogy rengeteg pénzt kerestek e nép mellett, és igen magas posztokat foglaltak el mások elől piciny kis tehetségükkel. Lásd: humortalan humorista.)

Hazai változatát e „népszavának” nemrég idéztem meg az áprilisi országgyűlési választásokra való reakciója kapcsán - imígyen. „IPI: Az Európai Unió kudarcot vallott, az orbáni propaganda elvágta a magyarokat a valódi demokráciától” – írja a Népszava (az itthoni), majd gond nélkül hozzá teszi: az IPI ismét kapcsolatba lépett az országban élő vezető szerkesztőkkel, akik – a nyilatkozat szerint - aggodalmuknak adtak hangot a független és közérdekű újságírás magyarországi jövőjével kapcsolatban.” Így volt „objektív” és „igaz” ez a „független” és „közérdekű”... Régbevett „szocialista” szokás szerint jövőbe vetítette idéző és idézett egyaránt futurista képzetét, jelenleg borongósan. Akiknek „szerencséjük” volt hosszabban élni a „szocialista” társadalmakban, emlékezhetnek, hogy mind Hruscsov, mind a mi Mátyásunk and Co. jövőbe vetítették országaik „jólétét” is, ami bevett igei fordulattal „túlszárnyalja” majd... Hát, olyan is lett és maradt örökségként mind máig. Ezeknek sose ég le a bőr a képükről teszi fel a kérdést a magyar nép egyszerű gyermeke? És tapasztalva töretlen gyűlöletüket a magyar nép iránt meg is adja a választ rá: Nem!