Trianon 100. évfordulója előtt egy nappal
Orbán Károly Édesanyám a Trianon-i békediktátum évében lett iskolás, és abban az iskolában, amelyben az 1500-as évektől jegyezték az oskolamestereket, így szólt a tanítónéni: Buna ziua copii! El tudom képzelni, hogyan meresztette a szemét az érthetetlen szavaktól, kis társaival együtt. Én már magyarul tanulhattam ebben az iskolában a II. világháború után, pusztán a hivatalos nevem emlékeztetett arra, hol élek, ti. Carol-nak írtak minden dokumentumban, pedig minden ősöm és felmenőm nemcsak hogy magyar volt, hanem a Magyar Királyságban is született. Ilyen tapasztalatok birtokában mondom: nem kell búbánatba esni Trianontól. Nem árt, ha a Szőcs Géza-i "tények szemüvegén" keresztül látva a világot azt is feltesszük kérdésként: miért kellene egy horvátnak, bosnyáknak, szlováknak egy hazában élnie velünk? Azt a gyalázatot viszont, amit ez erdélyi magyarok nap mint nap átélnek, az egyetemes emberi és polgári jogok alapján is elítélendőnek kellene tartania minden európai vagy más kontinensbeli embernek. Az a mód, ahogy a román állam rájuk ereszti, újra és újra a gyilkolni is hajlandó csőcseléket fel kellene háborítson minden egészséges morális érzékkel rendelkező embert. Ahogy elvették a magyaroktól a kolozsvári nemzeti színházat ugyanúgy teszik azóta is. Beolvasztották a Bolyai Egyetemet, durván eltulajdonították a marosvásárheyl magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti egyetemet... Hadd ne folytassam! Meddig, még meddig Európa? Franciaország? Az európai értékeket "őrző" EU? Ti adtátok oda Erdélyt Romániának! Miért mossátok a kezeteket? Undorító ahogy elfordítjátok a fejeteket. Sőt, Románia mai elnökének Nagy Károly-díjat adományoztok. Szegény Charlemagne! Forog a sírjában! ,