Politikai hitvallásom
„Genetikailag” liberális vagyok: ab ovo elutasítok mindenféle diktátumot. Még azt is, amely tartalmában értelmes és igaz, de formáját tekintve erőszakos.
A szocialista gondolatot, a francia forradalom utáni történelmi időszak legnagyobb vívmányának tartom, ennek szociáldemokrata változatát pedig olyan politikai filozófiának, amely uralomra jutva prosperitást, társadalmi felemelkedést, igazabb világot tud teremteni – lásd: Nyugat.
Ennek leninista, bolsevista változatát embertelennek, hazugnak, bajokozónak, elutasítandónak tartom – lásd: szovjet szocializmus.
A nemzeti szocialista gondolat Hitler után nem szalonképes.
Az előbbiek fényében politikai hitvallásom a következő: az erőszakhoz, a társadalmi egyensúlyhoz és a magyar nemzethez való viszonya alapján mérlegelek minden mai magyarországi politikai pártot. Addig, amíg vannak magyar népcsoportok, amelyeknek nemzeti elnyomást kell elszenvedniük, vagy az embertelenségnek olyan nyomait hordozzák magukon, mint Nagy-Szelmenc és Kis-Szelmenc – a szlovák-ukrán határon kettévágott magyar falu (lásd: Wikipédia: Szelmenc-Hosszú utazás) -, addig a nemzettel való törődést nem kerülheti meg egyetlen tisztességes magyar politikai párt se.
A vörös múlthoz való viszonyom, a fentiekből és családom, illetve sok-sok magyar és nem magyar család tragikus múltjából következően, vehemensen negatív.
A vörös önkényuralmi rendszer itt maradt bagázsát mély megvetéssel nézem, amikor demokráciáról és egyéb kérdésekről nyilatkozik a magyar közéletben és sajtóban. Szalonképtelen számomra ez is.
Gyengébbek kedvéért: Orbán Viktor, bármilyen is legyen, nem tartozik hozzá.
A társadalmi egyensúlyról: a marxista történelmi materializmus osztályharcos szemléletét ártalmasnak és hazugnak tartom. Ha a méhek vagy hangyák, vagy más, differenciált közösségben élő állatok magukévá tennék, hamarosan kipusztulnának. Az ember, úgy tűnik, rezisztensebb.