Orbán Károly író-színész

Motívumok avagy kulcsok annak megértéséhez, hogy miért írok olyan művet, mint a Valószínűleg engem vár című esszé-tudósítás

Ma reggeli, azaz tegnap utáni gondolatok

Lejáratás helyett írhattam volna karaktergyilkosságot is. De nem tettem. Mert az igaz, hogy színházon kívül, meg azokban a színházi körökben, amelyekben előfordultam karaktergyilkosságot követett el ellenem egy hitvány szekus-szolga, de bennem nem tudott előidézni olyan elváltozásokat, mint amilyenek bekövetkezhettek volna. Nem vagyok mentes a hatásától, de apám, aki öngyilkosságot követett el 1950 augusztusában a Duna-Fekete tengeri csatorna rabtáborában, a maga sorsával megerősített az önpusztítás vágyának való ellenállásban. Ezt tette a felvilágosodás nagy írója is velem, ugyanis Rousseau művét, a Rousseau a Jean-Jacques bírája címűt, vagy még inkább a rágalomról szóló tartalmat úgy tudtam átélni, mint a saját történetemet, a szerző összes paranoiát idéző tettével együtt. (Viszont megdöbbentett, hogy Jean Starobinski kétszeres doktor - orvospszichiáteri és irodalmi téren -, mennyire képtelen átlátni a valóságot abban az előszóban, amit Rousseau önéletrajzi műveit tartalmazó kötethez írt. Röviden így tudnám összefoglalni megdöbbenésem lényegét: akit olyan mértékben üldöznek, mint Rousseau-t, és gyanakszik, illetve fél, az nem beteg ember, mint ahogy megállapítja Starobinski, hanem a legegészségesebb életösztön parancsa szerint cselekszik.)

Szabad volt-e elvállalnom

(Nyersen. Egy későbbi átjavítás perspektívájával.)

"...minden ember: fenség, Észak-fok, titok". (Ady Endre)