Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vidnyánszky és az érzékeny kislány

2020.09.03

 

Köszönöm kedves barátom!

Íme a reakcióm a http://ellenszel.hu/2020/08/18/nyilt-levelben-tette-helyre-id-vidnyanszky-attilat-egy-mostohalanya-sok-szazan-osztottak-meg/ internetes cím alatt olvasható levélre, meg mindarra, ami illetve aki körül veszi: Először a paródia nyelvén: 

Nyílt levélben tette helyre id. Vidnyánszky Attilát egy “mostohalánya” – sok százan osztották meg

Ez a cikk címe.  Íme, a forrás: http://ellenszel.hu/2020/08/18/nyilt-levelben-tette-helyre-id-vidnyanszky-attilat-egy-mostohalanya-sok-szazan-osztottak-meg/ Olvasása közben megengedhetetlen módon el is gondolkoztam. Kb. így: „Papa kérlek próbálj meg egy pillanatra elvonatkoztatni attól, hogy az Eszenyi-ügyet a politika generálta” – írja a mostohalány. „Tudom, hogy képes vagy rá! Különben nem lennél jó rendező…” (Tiszta és világos! Nem? Az összefüggések összefüggnek. Ilyen a természetük.) „Kérlek próbáld egy pillanatra elképzelni, hogy az elhangzó vádak igazak.” (Kezd izgalmas lenni!) „Ha mozognál egy picit a tágabb szakmában, akkor te is éreznéd, hogy sántít a fideszes narratíva, mert nem egy olyan éjszakán és forgatási napon lennél túl, ahol még a botrány előtt jóval, egyszercsak kinyílik az Eszenyi-szelence...” (Ajjaj! Szelence? Tágabb szakma? Vajon mire kell gondolni? Oda megy be a fideszes narratíva egy forgatási éjszakán és napon?) „Elvállaltad ezt az SZFE-s kuratóriumi elnökségi posztot, és azt látom kínlódsz. Kínlódsz, hogy megértesd magad. Nem érted, miért lázadnak ellened a fiatalok, csak sejtéseid vannak, melyeket sajnos tényként kezelsz.” (Úgy kell neki! Mit akar megértetni ez az id.? Itt minden világos. A fiatalok lázadása is. Meg az is, hogy aszongya:) „Hadd adjak egy másik perspektívát: Az utóbbi évek legnagyobb színházi botrányai a #meetoo és az Eszenyi-ügy. Ebben talán egyet értünk.” (Hát,nem?) „Botrányok voltak, mert senki sem tudott felnőttként kezelni két ilyen érzékeny érzelmi helyzetet.” (S így tovább! S így tovább!) „És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol.” (Piszkosul helyre tette ez a lány id. Vidnyánszky Attilát. Egyet nem értek csak. Tudtommal a SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM, mint az utolsó szó is mondja: EGYETEM. Nem ALAPÍTVÁNY. Márpedig egy egyetemnek tudtommal rektorátusa van, nem kuratóriuma. A hosszú „cikk” további részeiben is teszik ám helyre ezt az id. Vidnyánszky-t! Egyetlen dolog marad előttem homályban: ki lesz a bálanya? Márpedig ez is fontos SZERINTEM.) Az előbbiek megírta után nem sokkal, mit ád az isten, főmegyek a facebukra, és egy csomó kommentáríró kommentelő írásával találkozom. Sőt, mi több. Egy lap is helyet ad egy hozzászólásnak. Nem tudom ebben-e, vagy másutt még azzal a felvetéssel is találkozom, hogy mit keres egy gazdasági szakember a SZFE működését finanszírozó alapítvány kuratóriumában? Amelyben pénz van. Ezt kell kezelni úgy, hogy ne fogyjon el, hanem jusson inkább mindenre ma is, holnap is, meg holnapután is.  No, halld meg Eduárd! Megbolondultak ezek? Vagy nem tudnak magyarul? Vagy én a „román” értek félre harminchat évnyi ittlét, újságírói múlt, sok-sok francia nyelvű jogi cikk, tanulmány fordítójaként, több mint 350 megjelent kolumnás interjú után olyan „legényekkel”, mint Szentágotai János, Jeszenszky Géza, Szabad György, dr. Vókó György jogászprofesszor, Horn Gyula pártelnök, Czeizel Endre, Pungor Ernő tudósok, Pringodigdo herceg, indonéziai nagykövet? Az Európa Tanács egyik titkárának a neve nem jut eszembe. Mint ahogy a brit királyi építészeti társaság  építészéé se. Hogy Wollner Ernő azaz Ernest Wollner barristerről ne is beszéljek...  (Ha rosszul írtam volna a neved, kedves egykori barátom, vagy a szakmád nevét, kérlek, bocsásd meg. Nincs kedvem e torz forrongásban – vagy ahogy korábban írtam, e politikai, szellemi és morális „pöcegödri zuborgásban” - utánanézni bárminek is.)

Nem állhatok félre, tudom. Pedig... Szégyen a futás, de hasznos... Ebben részt venni irtóztató. Egy gyerekkoromban olvasott mese jut eszembe. Nagyerejű János volt a címe. Vágta János, vágta az apró gonoszokat, de másnapra még több lett belőlük. Hát, erre a helyzetre hajaz a mostani valami, amit vitának neveznek... Bocsásd meg istenem a vétkeimet.

Kissé komolyabban:

Primitíven gondolkodó ember bármilyen egyetemi vagy doktori diploma mellett előfordul. Hogy a magas funkciókban tevékenykedőkről ne is beszéljünk. Mit is akar ez mondani? Szimplicitást (ami csak a vallásosság irányítása alatt lehet szankta). Másképp szólva: a bonyolult dolgok rendszeréből egy, maximum két dolog meglátása, az összefüggések fel nem ismerése a kezdetlegesség. Ám ahogy mondani szokás, a részletekben mutatkozik meg az ördög. Ha ilyet olvasok egy érzelmességre alapozott nyílt levélben – amelyben ráadásul Papának szólítják a címzettet, és mostohalányként tünteti fel magát az aláíró -, hogy „Megkérdezted valaha az általad „libsinek” bélyegzett „kussolóktól”, hogy miért hallgatnak?” mit tudjak szólni? Kislányom! Folytasd a szakmát. Tanulj. De olyan kérdésekben, amelyek egy ország, horribile dictu: a magyar nemzet múltját, jelenét és jövőjét illetik, ne szólalj meg. Az általad megfogalmazott kérdés talán így lenne helyes: „Megkérdezted valaha az általad „libsinek” bélyegzett „kusolóktól”, miért érzik úgy, hogy mindenbe bele kell szólniuk?” Olyan kérdésekbe is, amelyeket látható módon nem értenek? Mondd kislányom, tudod te, hogy mi egy alapítvány? Mik a létrehozásának törvényes keretei? Mi célból hozzák létre? Továbbá: tudod-e kislányom, hogy a világ legnagyobb egyetemei, mint az USA-beli Stanford, Yale stb. alapítványi alapokon állnak mind létrehozásukban, mind működésükben? Egészen halkan még azt a kérdést is felvetném: mondd csak butuskám, szerinted a CEU milyen alapokon „műkszik”? De utána el is szégyellném magam: nem illik érzékenylelkű mostoha kislányoknak olyasmit szegezni kérdésként, ami láthatólag meghaladja a korukból vagy ki tudja miből fakadt képzetlenségüket. Azt már nem is neki, hanem a mögötte állónak tenném fel kérdésként: tudod-e, van-e sejtésed arról, hogy az általad féltett ország miért áll hátul mind gazdaságilag, mind egyéb vonatkozásokban Európában ? Azt már meg se kérdezném a levél írójától és felbujtójától: tudod-e, hogy a bálványokban bővelkedő magyar színjátszást miért helyezte egy angol úr például a román mögé a hatvanas években? Hogy a lengyel színjátszás és az általad olyannyira féltett magyar viszonyáról ne is beszéljünk?  Arról már csakugyan csak magamban dörmögnék: tudod-e, hogy az ország nyugati határától 0 méternyire miért kezdődik egy teljesen másfajta világ, holott a szomszéddal sokáig egy uralmi központhoz tartoztunk? A galádság non plus ultrája lenne részemről arról puhatolóznom egy kedves, bájos, ultra érzékeny és törekvő léleknél, hogy mondd: volt-e valaha is rendszerváltozás Európában? Ahhoz például mit szólnál, csöppségem, ha mondjuk az történik Németországban a legyőzött hitleráj utáni újjáépítésben, hogy mondjuk egy hitlerjugendi fiatalember kér és kap vezetői pozicíót? Egyáltalán mondd kislányom, nem kellene befognod a pofikádat, és nem dühíteni a papát, akinek annyi, de annyi ellensége van? Nem gondolod, hogy galádság részedről az - még ha fejlődő intelligenciád miatt nem is igazán felróható -, amit művelsz?

Kislányom! Sajnálom, de ki kell mondanom: a sunyiság eszköze lettél. Bocsáss meg a nyíltságomért. Persze, a mögötted kikandikálók ocsmány pofáját kellene elsősorban megcéloznom egy jól irányzott, a karakterükkel összefüggő bélsár csomóval, de ez csakugyan minősíthetetlen lenne részemről. Maradj tehát érzékeny, de néha nem árt, ha megkérdezed papádat, mit is kell, lehet, illik, ildomos a te fejlődésed érdekében vélekedni, gondolni, ítélni a magyar színjátszással kapcsolatban – politikamentesen!

P.s.: Nem szép, hogy papádat kirekeszted abból az országból, amelyben élni szeretne. Nem biztos, hogy a képzetlenséged, szűklátókörűséged előnyös rád nézve, még ha annyi érzelemmel is tetézed meg édes, hercig, helyzetedet tekintve gemütlich megnyilatkozásodat. 

P.s. 2: Kedves ajándékküldőm! Íme, a hely, amelyről elküldted az ominózus nyílt levelet:

Impresszum

Az ellenszel.hu kiadójának neve: Jabronka Richárd
Székhelye: 8500 Pápa, Korvin utca 32/A

A kiadásért felelős személy neve: Jabronka Richárd

A szerkesztésért felelős személy neve: Jabronka Richárd

Miről szól az Ellenszél?

Megszokhattuk, hogy Magyarországon csak abból a bizonyos bolond lyukból fúj a szél. Ennek ellenére más csatornák is léteznek, bár manapság divattá vált elhallgattatni minden olyan hangot, amely nem idomul Orbán Viktor érces orgánumához. Ezekben az időkben startolt az Ellenszél.

Jabronka Richárd vagyok, a nagyon sok politikus hazájában, Pápán születtem. Jelenleg Budapesten élek, mint újságíró, szerkesztő, kritikus, vadakat terelő juhász, és minden egyéb, amit az aktuális projekt megkíván. Pályakezdőként a Népszava munkatársa voltam, de közöltem írásokat a Kontrollban, a Népszabadságban, a 168 órában is. Később a Stop.hu és a Sztarklikk.hu vezető szerkesztőjeként tevékenykedtem közel másfél évig. Majd két éven át a Pestibulvar.hu főszerkesztője voltam.

Ne számítsunk objektív hírekre, ez a portál vállaltan elfogult. (De csak csupa jó dolgok irányában.)

Ha kérdésed van, esetleg témát ajánlanál, az info@ellenszel.hu címre várom a leveled. Ha úgy érzed, tudnál és szeretnél segíteni, kérlek, tedd meg, hogy minél tovább fenntarthassam az oldalt! Itt találsz rá lehetőségeket. Nagyon köszönöm!

Gratuláljak ahhoz, hogy megtaláltad, a minden bizonnyal téged tükröző lapot, barátom? Úgy látszik, hogy Pápán nagyon érzékeny ifjúi – hogy ne mondjam kiszes - lelkek születtek és születnek mindörökké. Ámen? Az Ellenszél, ehhez képest, igen régóta létezik „Hogy ne csak ugyanazt fújjuk” alcímmel.

Jó választás volt, barátom. De néha nem árt gondolkodni, és utánanézni a részleteknek.