Új-régi kísértet
Vajon hányan érzik ma e „kísértet” jelenlétét a világban? Félek, kevesen. Sokkal kevesebben, mint ami ahhoz kellene, hogy a világ ne „rükvercben” hátráljon ki a kegyetlen gyarmatosítás által „fejlett”-é vált Nyugat összeomlással fenyegető válságából. Félek, nem volt elég e kísértetnek a százmilliós európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai emberi áldozat. Félek, mai képviselői amilyen láthatatlanok, ugyanolyan, vagy még „ugyanolyanabbul” kegyetlenek, mint azok, akik eszünkbe jutnak a történelem közben eltelt 172 éve alatti évekből. Félek, még azt se sikerült megemészteniük a nyugati világ lakóinak, hogy a „náci” és a „szovjet” azonos tőről fakadt két ága e világmozgalomnak. S ami még félelmetesebb: ugyanolyan „vén” és „gonosz ostobák” szorgalmazzák mocskos pénzeikkel és hatalmukkal e kísértet világjárását, mint a születésekor, majd diktatúráiknak a létrejöttekor. Félek, ugyanúgy dobják áldozatul e kísértetnek az ifjúságot, mint ahogy tették korábban is.
Nem tudom elhinni, hogy van még ember e Földön, aki nem veszi észre e kísértet - mit visszatértét! -, jelenvalóságát Európában és Amerikában! Hisz még az aktuális módszerek se különböznek nagyon e fantom hatalomhoz juttatási kísérletében a régiektől. A recept olyan egyszerű, hogy a zabpehely vagy a puliszka elkészítése is bonyolultabb ennél. Első szabálya ez: kreálj krízist. Elégedetlenséget. Zavargást. Azokat, akik figyelmeztetnek a veszélyre, avagy békés úton oldanák meg a mindig jelen lévő hiányt, szenvedést, tehetetlenséget (az ember nyomorba dőlésével szemben) pusztítsd el. Előbb csak erkölcsileg, majd biológiailag is. Aztán szerezd meg a hatalmat.
Ha valaki látta a TV5 Monde elődjén, a TV5 Europe-on sugárzott Dossier judicier - Bírósági dossziék sorozatát az 1990-es évek elején, még emlékezhet arra, hogy a francia kommunista mozgalom előcsapatát anarchizmusnak hívták. Nem riadtak vissza „művelői” még a bankrablástól se. (Sztálin elvtárs is ezt tette állítólag.) Ma is ott áll mindenki szeme előtt a médiumokban, leginkább a tévében, a recept. Végy egy utcai felvonulást – például a „gilets jaunes”-okét -, s leginkább olyankor, amikor a tévékamerák közvetítenek, állíts rá egy „gyereket” egy üvegkirakatra. Dirr-durr! A rendőrökkel való teljesen értelmetlen dulakodás is alkotóeleme e „főzetnek” – nosza rajta! Előbb-utóbb csak beszarik a gondolkodni nem tudó kispolgár, és oda szavaz a teljesen „demokratikus” választásokon, ahová „köll”. Lásd: Hitler hatalomra jutása. Leniné és Sztáliné lényegében ugyanilyen előírások alapján történt, csak mindjárt ez elején nyakon öntötték még egy kis harci romantikával is. Azt a kérdést, hogy hány tisztességes munkásember lett haszonélvezője e szocialista forradalmaknak, ne feszegessük. Mint ahogy azt se, hogy az internálótáborok, gulágok, recskek és duna-fekete-tengeri-csatornák lakói kikből is álltak főképpen.
„Állatira” szerencsések azok, akik az elmúlt hetvenöt-nyolcvan év elején születtek. Megúszták a világháborút! Feltéve, hogy a proletárdiktatúrát is túlélték, ma is léteznek még. (Legalábbis biológiailag.) Jelen sorok írója néha felnéz az égre, és köszönetet mond azért, hogy viszonylag jó állapotban van. Még akkor is, ha életének a feltételei bizony-bizony nem nagyon feleltek meg a kor-adta lehetőségeknek. Még akkor is, ha közvetlen kortársai egy időben a rágalom és a kirekesztés poklába vetették, (következésképp kívülről figyelhette azt, amiben ők sikereiket kovácsolták. A hosszú szenvedések arra is jók, sok egyéb mellett, hogy az ember rájöjjön: mennyire jó , hogy nem kell örökké élni! (Mondjak köszönetet azért is, hogy a halált már-már egyfajta menedékké tették? Nem kell azért túlzásokba esni!) Kívülről nézve észrre vehettem, hogy az ún. rendszerváltás eszmei zűrzavarában hogyan fordulnak az emberek az ezotéria felé és a múltba, ahelyett hogy egy okosabb jövő alapjait raknák le.
Félek, a nagyvilág jelene semmi jót se hordoz magában, amikor egy kivénhedt eszmét, egy kísértetet helyez az emberek elé. Ennél azért százszor jobb az is, amit a még vénebb kereszténység rajzol fel a jövő falára, ha kihüvelyezzük a lényegét a dogmák és a egyházi lét követelményeinek a leplei alól.