Orbán Károly író-színész

A magyar nemzet mostani állapotához valóban a magyar történelem vezetett el, de ebben a török hódoltságot tartom – egyébként Márai Sándorral együtt – az első súlyos csapásnak, majd a Habsburgokat a legszörnyűbb átoknak a nemzetté alakulás útján. Nem véletlen, hogy a magyar arisztokrácia legjobbjai lázadtak fel a Vasvári béke ellen, amit a Habsburgok a Magyar Királyság hátrányára kötöttek a törökkel. „Jutalmuk” halál volt. Nem véletlen, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotójának, Madách Imrének az a sors jutott, hogy a Habsburgok börtönébe került, amikor Az ember tragédiája megfogant és felvázolódott benne. Nem elhanyagolható tényező, hogy nemzeti drámánk, a Bánk bán írója, Katona József arról ír a magyar színjátszás és drámairodalom helyzetével kapcsolatban a XIX. század elején, hogy a magyar színjátszóknak bért kell fizetniük a németeknek, amikor a saját hazájukban előadást akarnak tartani magyarul. Vagy említsem meg, hogy a „magyar” királyi ház, sárba taposva a koronázási esküt behívta az oroszokat „saját” népe, nemzete és országa ellen, amikor előbb bele egyezett abba, hogy Bécstől független kormánya legyen a Magyar Királyságnak, aztán hátba támadtatta a „saját” országában élő nemzetiségekkel. Lásd: Jellasits, akit hirtelen horvát bánná nevezett ki, vagy Axente Sever, aki legyilkoltatta csapataival Nagyenyed  és a környékbeli magyar falvak lakosságát, majd „jutalmul” megkapta ettől az uralkodói háztól a Lipót rend harmadik fokozatát és hozzá birtokot,  nehogy megszoruljon öregsége idejére, miközben magyar emberek és családok ezreit fosztotta meg a szabad magyar élet lehetőségétől.

Folytassam? Az adat olyan bőségben áll rendelkezésemre, hogy belezavarodom.

Vagy folytassam inkább annak a politikai alakzatnak a  „történelmével”, amelyhez „agitátorom” is tartozik? Vagy legyen inkább a kettes számú budapesti építő vállalat építésvezetőjének a nekem félve tett vallomása, mely szerint egy trafóház felhúzási költségeiből nem egy magánvilla épült a Balaton partján kormányzatban lévő emberek számára? Vagy folytssam a rendszerváltozáskori disznóságokkal, amikor idegen kezekbe játszották át a nemzeti vagyon súlyos részeit? Amikor a hatalomba visszaválasztott pufajkás miniszterelnök biztosította a nyereséget a magyar adófizetők pénzéből az ötös sztráda továbbépítése kapcsán? Vagy amikor Ritz-Fritz vagy mit tudom milyen bankvezér olyan feltételekkel adott hatalmas kölcsönöket az ön mögött álló politikai szövetség egyik tagjában állóknak – újságcikkekben lehetett olvasni -, hogy csak át kellett vinniük az összeget egy másik bankba, máris gazdagokká váltak? Vagy a szegénységi menet élén álló „úr” tranzakciójáról, amellyel kisíbolt az országból több százezer eurót?

No, ne, kedves Márki-Zay! Értem én a kampányt! Nyerni akar, persze! De jusson el legalább addig, hogy ne hirdessen hatalmas útmenti táblákon hülyeségeket – lásd: fél kiállni vitára, mert hazudik. (Pszichológiából elégtelen!) Nézzen engem és másokat hülyének Zalában, egy kis faluban, de csak bizonyos keretek között!

A korrupcióról pedig csak ennyit: vannak törvények ellene! Azzal az elképesztő nemzetközi segítséggel, amely ön mögött áll, derítse fel, és vigye bíróság elé.

Aki velem nyerni akar, kövesse a tisztességes tájékoztatás útját. Legalább!

Ennyit! Egyelőre.

(Egy nyugdíjas, vidéki zombi.)

Rá kell jönnöm, hogy idióta vagyok. Aki egy idiótának komoly történelmi leckét tart, az az idióta. Megpróbálom, helyre igazítani a hibát, azaz... Akit érdekel, hogy mit teszek, látogasson. Nem árt azonban, ha jelzi ezt. Másképp kénytelen leszek megszüntetni e honlapot.