Remélem, mindenkinek feltűnik, hogy mind Vidnyánszky, mind Rátóti, (mind Benkő Péter egy interjúban) mennyire nyugodtan nyilatkozik arról, ami feldúlja ma a... mit is? Kultúrát? Közéletet?  

Hadd, ne pontosítsak.

Szimptomatikus viszont, amiket a SzFE-t ellátó kuratórium elnöke ellen Sándor Erzsi mint budapesti színházi ember ír le a Mandiner által hozott egyik jegyzetében: „Vidnyánszky nem ért budapestiül, városiul, diákul, humorul”.

https://mandiner.hu/cikk/20200905_vidnyanszky_nem_ert_budapestiul_varosiul_diakul_humorul

Majd: „Vidnyánszky éppen úgy beszél, mint egy olyan ember, aki zsidózik.

Az első indulatomban persze azt mondtam, hogy zsidózik. A másodikban pedig rájöttem, hogy nem zsidózik. Nem is tudja, mi a baj azzal, amit mondott, hazáról, kereszténységről, hitről, hazafiságról és arról, hogy ezt nem tudja megmagyarázni a Karsainak, aki nagyjából négy nyelven beszél folyékonyan, az egyiken biztosan sikerülhetne. (G. B. Shaw egy anekdota szerint azt mondta, én egy nyelven beszélek és írok, de sokkal többet mondok, mint a kor nagyon sok nyelven beszélő nyelvzsenije. Persze, ebben másféle humor volt, nem a Sándor Erzsi-féle budapesti, amit így folytat – O. K.) Csakhogy Vidnyánszky legnagyobb baja az, amiről még csak nem is tehet, hogy tényleg nem tudja mit beszél, ugyanis nem beszéli azt a nyelvet, amelyet anyanyelvként használ. Ismeri a szavakat, nincsen akcentusa, de a szocializációja, a kultúrája a gyökerei, a reflexei miatt nem érti azokat a metaforákat amelyeket mi, és nem ismeri a budapesti-városi tolvajnyelvet. Azt, amelyen mi, a XX. századi világvárossá lett főváros polgárai nevelkedtünk.”  

Eddig az idézet.

Úgy tűnik, a „világvárossá lett fővárosi”-i nevelés néha rettenetes korlátokat épít be elszenvedőibe. (Akkorákat, hogy azzal talán nem is illene kiállni a napfénybe, még akkor se, ha sufni-diadalban óriásit lehet vele aratni – lásd: kommentek.) Amúgy mellékesen Hevesi Sándor se volt budapesti. És még mennyien!

Az eredetileg Facebookos jegyzet folytatása se különb az előbbieknél: „Hogy mért akar kultúrpápa lenni valaki aki ennyire nem érti éppen azt a kultúrát amelynek pápájául keni föl magát, fel nem fogom.”

Szerintem sokkal jobban jár a hölgy, ha nem is töri rajta a fejét. Annyit azért megkérdeznék tőle: Katona József, Kölcsey, Petőfi, Arany, Vörösmarty, Berzsenyi, Csokonai, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, esetleg Sütő András milyen „szocializáció” illetve „kultúra” részei, ti. egyik se volt budapesti (legalábbis eredetileg, illetve gyökereiben)? Van-e egyáltalán egyetemes magyar kultúra, amit esetleg még egy Vidnyánszky is érthet? Illetve olyan kultúra, ami magyar, de nem része a budapestinek?

Eh! 

Lasciate ogni speranza voi ch’entrate Kárpát-Ukrajnából, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről etc. Budapestre. A magyar fővárosban a Sándor Erzsik szerint nincs helyetek. Lassan idegenebbé váltok ebben az önelégült „belvárosi” tenyészetben, mint otthon, a titeket gyűlölő kormányok előtt.

De ne legyünk negatívak! Forrásban van Budapest! Hátha  olyan színházi kultúra jön létre a Vidnyánszky által elindított kavarásban ami megváltoztatja e belterjes posványt, hogy magát világszintűnek képzelve ne kullogjon a román, a lengyel, az orosz, az angol, a francia színház mögött.