Elindulás más irányba
Kedves Barátaim!
Az utóbbi időben feltűnően lecsökkent azoknak a száma, akik valamilyen formában jelezték, hogy olvassák a Facebookon megjelenő jegyzeteimet. (Még azok is elmaradtak, akik olyan gyorsan nyomtak lájkot rájuk, hogy biztos voltam benne, nem olvasták el a közlendőimet.) Okként egy feltételezést kell felhoznom - tehát nem hozom fel. Inkább közlöm veletek, hogy a legrövidebb bejegyzést is a honlapomon fogom közölni ezen túl. Itt egy átjáróval fognak megjelenni, esetleg, feltételezve, hogy nem következik be az a jelenség, amit egyszer tapasztaltam: ab ovo fekete listára tették az általam írtat. Utána - miután tiltakoztam -, mégis „megengedték”, hogy megjelenjék. (Nyilvánvaló módon – legalábbis számomra – nem Zuckerberg és köre, hanem a Thököly út „felvigyázza” az általam írtakat. Márpedig én nem bíztam meg őket semmivel. Az elkövetkezendőkben sem kívánok semmilyen „hozzá járulást” részükről, még ha el is ismerem, hogy bizonyos stílusbeli és vehemencia foki megjelenéseket korlátozni kell. Tartalmiakat csak olyankor, amikor a nyilvánvaló gyűlölet és erre való biztatás kér magának felületet. E téren viszont nem egyszer tapasztalok „lakunákat”. Azaz a legnyilvánvalóbb gyűlöletbeszéd is zöld utat kap, ha olyan "lyukból" fúj.)
Mint tapasztalhattátok, én igyekszem a legfelháborítóbb jelenség kapcsán is megőrizni a józanész, a logika képességét. Ha valamely politikai „oldal” felé húz a tollam, abból fakad, hogy amikor választok valakik között, a meglévők közül választok. Még két rossz felmerülése esetén is mérlegelem, melyik a kedvezőbb számomra. Ha pedig egy kipróbált és legtöbbször pozitív ítéletet kiváltó oldalt választok, nem titkolom, hogy az ő oldalán állok – a többiekkel szemben, akik viszont számtalanszor bebizonyították már, hogy nincs mit keresnem mellettük.
Így fogok viselkedni a továbbiakban is. Ígérem!
Átlátható, remélem, amit írtam.