Orbán Károly író-színész

Szombaton tizenkettő tájban csöng a telefon. A kijelző szerint valószínűleg „spam”. Azt is hozzáteszi a szöveg, hogy automata generálta a hívást. Kíváncsi leszek. Sejtésem igazolódik: a választásokon való, bizonyos oldal melletti voksolásra buzdít majd valaki. És mit ád a Jóisten? Maga Márki-Zay Péter kezd beszélni! Végig hallgatom. Attól a kijelentésétől, hogy a magyar történelem legkorruptabb kormánya regnál, feláll a szőr a hátamon.

 Kedves Barátaim! Az orosz-ukrán háború első perceiben minden normális magyar embernek összerándult a szíve a Kárpát-Ukrajnában élő magyarok miatt, akik nem egyszer és nem kétszer szenvedték el a nyelvük, kultúrájuk, nemzeti hovatartozásuk miatti, ellenséges tettekben, intézkedésekben, törvényekben megnyilvánuló ukrán nacionalizmust. A támadások kiterjedésével viszont mindenkit félteni kezdtünk, nemzetiségtől függetlenül, akik Ukrajnában élnek. Most ennek éljük a perceit!

Borsod is kihal, hogy lekerüljön majd a magyarok által lakott területről?

Bekapcsolom a tévét és nézem a showder nevű műsort. Előjönnek különböző standup-osok, a közönség – időnként őt mutatja a képernyő, és kedvem lenne azt írni: röhög, de nem – kacag. Kacarászik. Édesen. Szó esik Mészáros Lőrincről, két megye közötti különbségekről, hogy aszongya: Veszprémben a közvécében egy fiatalember kinyit minden ajtót, megenged minden csapot, mire a rendőr rárivall: mit csinál itt? A fiatalember bevallja: én vagyok a vízvezeték-szerelő, ellenőrzöm a csapokat. „Miskócon” – folytatja a standupos -, ha ilyet látunk, nemhogy nem merünk kérdezni, hanem oda se merünk nézni.

A Magyar Polipról írt három jegyzetemet a Raktár menüben találod meg. Remélem, nemcsak az érintettek érdeklődését keltették fel, hanem azokét is, akik tisztán akarnak látni a rendszerváltozás óta kialakult politikai játéktéren. És azokét is, akik tanácstalanok a jövő évi választások igazi tétjét illetően. Ugyanis furcsa viszonyok alakultak ki piciny hazánkban az uralomra kerültek és a magyar nép között. Hosszú idők óta először tapasztalhatják a kuruckodók, hogy nem a kormányon lévők ellen kell rázni az öklöt. Nem ők akarják átverni őket. Ha ezt átlátják, már meg is szabadultak az "ősi" reflexek, jelenleg tévútra vezető vezérletétől. Az a kényelmetlenség viszont megmaradt: gondolkozni kell! Állást foglalni! Még a kocsmapult melletti, haveri egyetértésekkel szemben is!

Kedves Látogatóm!

Nemcsak rapszódikusságot kell felfedezned honlapom bejegyzéseiben, hanem hosszú szüneteket is. Magyarán: eléggé követhetetlenek. A Magyar Polip esetében azt hozom fel mentségül, hogy a tárgy és a téma utálatos számomra. Utálatos a ferdeség, a gyűlölet, az ellenséges propaganda elemzése. Nem szívesen foglalkozik az ember vele. Minden alkalmat megragad, hogy a magára mért feladatot elodázza. Most azt fogom tenni, hogy lezárom. Utolsó jegyzetként e tárgyban azt fogom, nem is annyira elemezni, mint inkább felmutatni, hogy mitől utasítom el úgy, ahogy van.

A cím mindent visz.

<<Magyar Bálint 2001-ben „Magyar Polip – a szervezett felvilág” címmel írt cikket az egészpályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról>> – adja tudtul a 2015-re három hatalmas kötetté duzzadt, több mint hatvan szerzőt egy csokorba szedő cikkgyűjtemény első fülszövege.

Néhány saját gondolat a magyar színházi világról és pár sor a Fb-on megosztott, Andrei Serban-féle hivatkozás tartalmáról

Ha ünnepelnem kellene magam, most nagyon megtehetném. Miért? Mert szeret az Isten. Bizonyságát adta ennek. Ráadásul nem is először.