Stb.
Sokan sokfélét gondolnak vagy gondolhatnak rólam a megnyilatkozásaim alapján. Ezért hadd tisztázzam: undorodom, ha bárhol bárkit elnyomnak. Másképp fogalmazva: természetes szabadságában korlátoznak. Erdélyi magyarként különösen sért az a térhódítás, amit a Ceausescu-érában elértek a magyarok kárára, és fenntartanak ma is. Ilyen volt, hajdani középiskolám – líceumom, gimnáziumom – felszámolása Brassóban, majd az a visszaélés-sorozat, amit újra alakításakor elkövettek ellene. Kolozsvári hajdani barátnőm hazatelepülését kísérő adminisztratív nehézségek, amelyet a hatóságok állítottak, miközben azok a románok, akik a Kárpátokon túlról telepedtek Kolozsvárra, transfer-pénzt kaptak, állással, lakással és egyéb kedvezményekkel. Románia ezekért sose kért bocsánatot a magyar közösségtől. Mint ahogy azért se, hogy a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem hajdani magyar végzőseit, illetve az asszisztensképező magyar technikum végzőseit román területekre helyezték, míg a magyar falvakban olyan orvosokra bízták az egészségügyi ellátást,akik nem beszélték a lakosság nyelvét. E helyzet csekély gyakorlati módosításokkal a mai napig fennáll. Elviekben semmi változás. Sőt! A marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem élére egy román prorektort raktak. Miatta előbb románul kellett megrendezni minden olyan ülést, amelyen részt vett, tekintet nélkül a magyar hallgatókra és professzorokra, utóbb az oktatás nyelve románná vált, és a mai rektor megtiltja a magyar hallgatóknak, hogy magyarul beszéljenek egymás között a gyakorlatok idején.
Zavar az is, nyilván, hogy a dél-amerikai francia Guyane-on elveszik az indián családoktól a gyermeket, és francia iskolákba viszik, általában távol a szülőktől. Zavar, hogy Burkina Faso-ban meggyilkoltatták Thomas Sankara-t, ezt az igazi hőst és igazi embert, aki országát kihozta a mélyszegénységből és a gyarmati elnyomás kulturális elnyomása alól. A helyére állított „barát”, hosszú idők után nemrég menekült el hazájából.
Hadd, ne soroljam.
Tudom, kortársaim zöménél az a felfogás dominál, hogy inni, enni, dorbézolni jó. Ha vállalkozóként összeszedtél egy kis vagyont, azt nem a helyben élők hasznára kell költeni, hanem gyorsan elfutni a pénzzel valamelyik távol-keleti országba, és turistaként szórni a koszos ki egyéni élvezetekre. Ha van benne kulturális érdeklődés is, már-már hősnek érzi magát, még a potenciális vagy önmagát megvalósított szex-turista is.
Stb.