Választás után egy nappal
Van, aki azon nyavalyog, hogy uramisten, az ellenzék szövetsége mennyire alul maradt, mennyire győzött ismét a kormánypárti koalíció.
Elemezni kell az okokat, ez kétségtelen, de... Komolyan beszél az, aki a propagandát hozza fel döntő tényezőnek?
Van aki azon szomorkodik, hogy újabb négy évre kell várni, amíg leváltható ez a negatív jelzők halmazába ékelt kormány. Mert antidemokrtikus, mondja az egyik. Mert feléje lejt a pálya, így a másik. Mert sajtódominanciát tudhat maga mögött... Hadd, ne folytassam. Egyetlenegy sincs közöttük, amelyik elgondolkozna: vajon mindenki alulképzett, mindenki vidéki, mindenki szenilis öreg, aki ekkora győzelemhez juttatta a magyar politikai élet eme szegmensét? Kizárt annak a lehetősége, hogy egyetemet végzett, épp fővárosi vagy vidéken élő, de intelligens és olvasott, világban tájékozott az az ember, aki a FIDESZ-KDNP köalíciót juttatta hatalmi pozícióba?
Akinek ilyen a véleménye mint a fent jelzett, nem magán kellene elgondolkoznia, hogy vajon nem fordítva ül-e a lovon? Vajon nem ott van-e a baj, hogy egyetemet végzett, fővárosi, fiatal és ép elméjű létére valami rossz sodorba vitte a gondolkodó apparátusát és magatartását? Hogy valamit nagyon nem ért a világból és benne a magyar nemzethez tartozó emberekből?
Nem egy vélemény Karinthy Frigyes paródiáját juttatja az ember eszébe, amely szerint az embernek van alsó tudata, felső tudata, de esze, az nincs.
Nem a dac mondatja velem az alábbiakat:
1. optimizmusra ad okot az, ami április harmadikán történt, mert azt jelenti, hogy a negatív történelmi események, vagy még inkább az így tárgyalt történelem ellenére, a magyar szavazók többsége intelligens. Érti az idők szavát. Mérlegeli országa, nemzete erejét és lehetőségeit. Nem akar ismét olyan hibába esni, hogy a propagandát követve elfordul a saját ítéleteitől. Nem veszti szem elől a horizontot. Nem áldoz fel mindent a has törvényének. Kezdi érezni, hogy mi a szabadság, s ennek megőrzése mit követel.
2. a sacro-szent Nyugat, minden gyarmatokról elrabolt gazdagsága, fejlettebb társadalmi élete, viszonylag jó kulturális állapota, száguldó pénzügyi intézetei ellenére kezd összeomlani a saját történelmi súlya alatt. Pontosabban: a szőnyeg alá sepert nacionalizmusa, gyarmatosítói felsőbbrendűségi érzete, negatív erkölcsi és szellemi össztársadalmi értékítélete - amely tolerálja a hazugságot, az átverést, a profit mindenek fölött állását, a szegénység létezését stb., stb. - alatt.
3. (Folyt. köv.) Bevallom, semmi kedvem folytatni a választási eredmény összefüggéseivel való törődést. Inkább csatlakozom Schiffer András, az LMP alapítójának véletlenül hallott nyilatkozatához. Szó szerint említette a Színház című folyóirat szerkesztőjét (a görgős bőröndökkel közlekedő, vidéki fiatalokról lenézően nyilatkozó Momentumos stáb egyik fő tagjának az anyukáját), mégpedig olyan összefüggésben, hogy a kormányzó koalíció egyik jövőbeli feladata az lesz, hogy az ilyen posztkommunista maradványoktól megszabadítsa az országot. Csáky Judit "elvtársnővel" akkor találkozhatott leginkább az ország hangulatát és egymásnak feszülő táborait figyelő, amikor a hesteg free SzFE vívta "szabadságharcát" az ellen, hogy a jövőben egy alapítványtól és nem a költségvetéstől fogja kapni a szubvenciót. Ez a hölgy, aki maga se tudja, hogyan került a színház világába, hogy aztán méltatlanul nagy helyet fenekeljen ki magának Kaposvárott, és aki úgy érzi - mint minden kék harisnya -, hogy ő aztán mindenkinél műveltebb ezen a szemétdombon, mindenkit kioktathat, aki valamivel több előképzettséggel és egyáltalán nem a fenekével szerzett helyet magának rajta. (Erről csak annyit: ahol Vidnyánszkí megszólal az egész világnak példát adó orosz és ukrán színházi világban szerzett felsőfokú képzettségével, színházalapítói múltjával, az olyannak, mint Csáki, a neve: hallgass!) A hölgy mellé kívánkozik Grétzi és Juszt László megnyilatkozása is. Nem tudom, hogy utóbbi hozta-e a Facebookon azt a videót, amelyen az Ukrajnában hősi halált halt nagyszőllősi fiatalember hazaszállítását övező megrendültség, térdeplő emberek tömege látszik olyan értelmezés kíséretében, amiről úgy gondolta, hogy üthet egyet a választók többségét kitevőkőn. Meg szerettem volna osztani a fb-én, de az istennek se sikerült. Hozzá akartam ugyanis fűzni egy kommentárt imígyen: a híradások szerint mindannyian a FIDESZ-KDNP-koalícióra szavaztak és nem arra a "mosléknak" titulált szövetségre, amely Juszt elvtársnak tetszett.
Ennyi talán elég is. Folytatódik a magyar társadalom megszabadítása a rárakódott és vérévé vált kommunista hagyatéktól. A magamfajta ennek örül, a nélkül, hogy a fentiek halálát akarná. A kormány is az időt fogja szövetségesnek hívni, minden bizonnyal. Kádár elvtársat, Biszku elvtársat is megszabadította sz országtól - illetve fordítva. Mindennek megvan a maga ideje.