SZFE
Legutóbbi hétvégi kvaterkázásunk alkalmával arról kezdtünk tárgyalni a szomszéddal, hogy mik az esélyei a SZFE körül kialakult helyzetnek, harcnak. Arról is persze, hogy szabad volt-e megnyilatkoznom egyáltalán a Facebookon vagy bárhol másutt a kuratórium és az egyetem konfliktusában.
-Tudja szomszéd – így én -, be kell látnom, hogy hallgatnom kellett volna. Mert mire hivatkozva szólaltam meg? Arra, hogy miután áttelepültem Romániából Magyarországra 1984-ben, közel száz előadást megnézve, elsősorban Budapesten, de minden idetévedő vidéki vagy külföldi színház produkciójára is ellátogatva, megállapítottam ugyanazt, mint amit egy angol úr is – valamelyik Nagy Világ-ban azaz világirodalmi lapban megjelent cikkben beszélt erről -, hogy nagyformátumú színészek és színésznők játszanak igen silány vagy még inkább idejétmúlt, a kor színházi vívmányaitól messze elmaradt koncepciók keretében. Egyik hivatkozási pontom Slawomir Mrozek Tangó című darabjának a Pesti Színházban látott előadása volt. Páger Antal, Gobbi Hilda, Darvas Iván, Ruttkai Éva játszott úgy, ahogy a Víg Színházban megszokták. Azaz társalgási módba oltott pszicho-realista stílusban egy...
-Élvezhetetlen volt az előadás?
-Nem. Egyáltalán nem. Csak azt nem érthette meg maga belőle – ha véletlenül Budapestre tévedt -, hogy mitől abszurd dráma a Tangó. Mi az, hogy abszurd? Mire megy ki az egész?
-Mire?
-Ugye nem akarja szomszéd, hogy borközi állapotban kifejtsem?
-Miért ne?
-Tudja mit? Nézze meg a Wikipédián. Egészségére!
-Jó. Majd megnézem. Egészségére!
Miután letette a poharat, felszólított:
-No! Mondja!
-Véletlenül, vagy még inkább szerencsétlenségemre, több Tangót is láthattam korábban. Emiatt azt kellett észrevennem, hogy ezek az általam is igen nagyra értékelt színészórások hogyan kínlódnak egy olyan anyaggal, amiből sehogy se jön össze az abszurditás... Ami egyébként átszőtte az egész magyar életet...
-Nono, szomszéd. Nem megy túl messzire?
-Miért? Magának nem abszurd, hogy egy ávós tiszt hozza létre a kádárista világon röhögés színházát? Gestapós röhög Hitleren?
-Álljon már le, szomszéd!
Ösztönösen szétnézett.
-Jó! Maga pedig menjen szépen haza és nyissa ki a laptopját, ha még működik, és nézze meg az interneten, hogy mi az abszurd dráma. Egészségére! – És töltöttem. Láttam rajta, hogy mondani szeretne még valamit, de a felesége szerencsére haza szólította.