Trianon 100. évfordulóján
Azt mondják a mai román államelnökről, hogy egy szekuritatés főnök leányát vette feleségül. El tudom képzelni, hogy karácsony szent estéjén Iohannis, kézenfogva az ő Carmenjét, elment megünnepelni Krisztus születését Apukánál, és arról tárgyalt abban az órában, amelyben megjelent hajdanán a betlehemi csillag és a juhpásztorok énekeltek, hogyan kellene ezeket a szerencsétlen erdélyi magyarokat megtanítani a helyes önfelfogásra. Hát, nem? A szívükben szeretet honolt. Ma is látszik, nem?
Trianon 100. évfordulója „tiszteletére” egy 500 oldalas román könyvet olvasok. Írója Gheorghe Florescu, a mű címe: Confesiunile unui cafegiu. Magyarul Egy kávés vallomásai. Kávékereskedő, kávé készítő és árusító férfi ír benne az életéről, főképp a Ceausescu-érában, melyben végül is egy 11 éves börtönbüntetés is helyet kap. A börtönben összefut egy erdélyi juhásszal – ő maga Bukarestben született és élt -, és megkérdezi január 24-én, Moldva és Havasalföld egyesülésének a napján, melyet a börtönben is megünnepelnek: „Mai, badea...” (Az idézet első „a”-ja „kalapos”, megközelítő kiejtéssel: Möj.) Hé, bácsikám! Kit tartasz a román történelem legnagyobb alakjának? Stefan cel Maret? Vagy valaki mást? „Hát az a szegény Franz Joseph mit ártott”, kérdez vissza a csobán. „Ő a történelmünk legnagyobb alakja.” A román juhász tudta, amit sok magyar történész se tud, vagy nem akar tudni. A románok kiteljesedésében a Habsburg házé és benne az erdélyi magyarokat Axente Severrel irtató és őt Lipót renddel kitüntető” magyar” királyé a főszerep. Mindenkinek, aki tud románul, olvasásra ajánlom az alkotást. Irodalmi értékét tekintve hagy maga után kívánni valókat, de a rokonszenves és elfogulatlan szerző tollából csodás panoráma jön elő az 1970-80-as évek Romániájáról és fővárosáról. (A 400. oldalnál tartok. Ha végig olvastam, visszatérek rá.)