Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Politizálás á lá

2013.03.08

Elhatároztam, hogy az aktuális politikai játszmákat nem kommentálom. Ám igen nehéz nem szólni most, amikor bizonyos alakok, még az óvodások számára is átlátható módon űzik a társadalmi békét felborító játékaikat. Hadd, ne nevezzem meg, kik ők. Ha valaki nem ismer rájuk azokból a jelenségekből, amelyeket leírok, vagy olyan szintjén áll az értelemnek, hogy bizonyos intézetek gondoskodására szorul, vagy annyira elvakult, hogy úgy viselkedik, mint az a pszichiátria páciens, aki elé különböző tárgyak vagy élőlények rajzát helyezik, és ő mindegyikre ugyanazt a megnevezést adja. Amikor rákérdeznek az okra, azt válaszolja, mi mást tehetne, amikor minden ugyanazt ábrázolja. 

Jelenségek: 

Bizonyos tévé-stúdióba behívatnak két tüntető fiatalt. Egyikük ezt mondja: megütöttek, megrugdaltak, a betört ablaküveget természetesen kifizetjük. (És ez nem a vicc helye!) Másikuk a biztonsági őrök felismerésében mutat olyan zavart, hogy a riporternek kell segítségére sietnie mondván: azok, akiket biztonsági őröknek nevez, nem viseltek egyenruhát. (Ugyi? A kérdőjelet a nézőnek kell kitennie, ugyanis a riporter az állítás és a kérdés között ingadozik, erre pedig, mint tudjuk, nincs jel.) Aztán a riporter teljesen "elfogulatlanul", az "igazság" kiderítése érdekében, az előbbi módon kérdez/állít: nemcsak fiatalok, diákok voltak a tüntetők között. Válasz: igen!

Ennél mélyebb szint már nincs, gondolná az ember.

Van! Csaknézni kell a műsort.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Indulatos  vitát váltottam ki baráti körben azzal a kijelentésemmel, hogy Magyarország a rendszerváltozás előtt szovjet gyarmat volt. Mindenki hirtelen el kezdte védeni a boldog gyermekkorát. Én erdélyi vagyok, barátaim, feleségemmel együtt mind Magyarországon születtek és éltek. Ebből fakadt-e, vagy rossz fogalmazásból adódott-e, nem tudom, de olyan kérdések kezdtek röpködni felém, amelyek mindközönségesen kihoztak a sodromból. Ilyenek: mi köze van a boldog gyermekkornak és annak, hogy Horn Gyulát újra beválasztották a hatalomba 1994-ben? Bevallom ma se értem a kérdést, mint ahogy azt sem, miért érezte bárki is úgy, hogy én el akarom lopni a boldog gyermekkorát azzal, hogy kies rendszerváltozás előtti országunkat le-szovjet-gyarmatoztam.

Félek: ludas ebben a szerelmem is, hisz a vele folytatott vitáimban szokott felmerülni „a boldog gyermekkor” az én kommunista rendszerellenes megnyilvánulásaimmal szemben. Ezt most is előhozta. Őt akarták-e megvédeni a barátaim? Valószínű! Hisz azt is bevezette a vitába a kedvesem, hogy én őt lekommunistázom. Ami nem igaz, ki is kérem magamnak. Én csak annyit állítok, vagy még inkább állítottam róla, hogy munkatársaival együtt a magát Magyar Szocialista Pártnak nevező formációhoz húz érzelmileg, az Orbán Viktor vezette FIDESZ-szel szemben. (Múlt időbe kell tennem az igét, mert az utóbbi időben mintha eltávolodott volna a kommunizmus örököseitől.)

Summa summarum: félek, ugyanilyen falba ütközöm bárhol kicsiny hazámban, ha a témát felvetem. Azzal indítottam most is, hogy a magyar sajtóban sose merült fel tisztázó szándékkal e téma, emiatt az ország lakossága nem tudja, hogy szovjet gyarmat volt. 

Mert állítom továbbra is, hogy az volt.

Bizonyítékok?

Szovjet hadsereg tanyázott az országban, mindig bevethetően (ugyanúgy, mint 1956-ban.) A Szovjetunió helyezett az ország élére vezetőket (akiknek az uralma az előbb említett hadseregen múlt). A szovjet kultúrát, orosz nyelvet terjesztette ez a vezetés minden eszközzel – elsősorban az oktatáson keresztül. (Elsajnálkoztuk a vitában is, hogy milyen kár, ellenérzésünkben nem használtuk ki a lehetőséget, hogy megtanuljunk oroszul, pedig mekkora előny lenne eredetiben olvasni Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Csehovot. Bizony!) Az ország erőforrásainak a kihasználása odáig terjedt, hogy a nyugatról felvett kölcsönök egy részét, aminek a terheit ma is nyögi az ország, tovább vitték Moszkvába. („Guruló dollárok”-ról értekezett egy időben a magyar sajtó. Horn Gyula neve is felmerült ezzel kapcsolatban.) A szovjetek beavatkozása a közigazgatásba olyan erős volt, hogy a minisztériumok mindegyikében szovjet rezidensek voltak, akiket mindenről értesíteni kellett, illetve akik felelősségre vonhattak bárkit.

Szükséges-e egyéb bizonyíték? Szerintem nem!

Félek azonban, hogy a „boldog gyermekkor”, a szegény emberek kommunisták általi felemelése, rendszer általi taníttatása és ehhez hasonló legendák felülírnak minden gyarmatra vonatkozó érvet. Hogy miért olyan irtózatosan szegény Magyarország mind a legendás korban, mind ma? Miért nincs több tanult ember itt, mint a nem kommunista Nyugat bármely országában? Miért disszidáltak innen oda tömegével és nem fordítva? Miért tanultak/tanulnak Nyugaton legalább annyian az egyetemeken a szegényebb néprétegekből, mint a szovjet gyarmati státusból kikerült országban?

Ne kérdezz! Fölösleges! Észérveidet úgy seprik el a lobogó érzelmek, mint a szélvihar a faleveleket. Egyedül az időben bízhatsz (mint Mózes, amikor kihozta a zsidókat Egyiptomból).