Emlékmű
Ki hamisít történelmet? Ki hazudik? És miért?
Néhány gondolat a német megszállás emlékművéről
Ungváry Krisztián doktor ezt írja a facebookon:„az emlékmű állítóinak célja hisztéria kiváltása volt. Mindenki, aki ebben részt vesz, ennek az aljasságnak malmára hajtja a vizet akaratlanul is. Az emlékmű kérdésében nem pártoknak, hanem a tudomány fórumainak kell(ene) nyilatkozniuk.”
Ha egy nagyra becsült, bátor történésznek ez a véleménye az 1944. március 19-i német megszállásra emlékeztető emlékmű felállításáról, aligha tehet mást egy hozzám hasonló civil, minthogy meghajtja a fejét. A benne feszülő kérdések azonban megmaradnak. Íme, ezek közül néhány:
1. Volt egyáltalán német megszállás Magyarországon? (Alig öt hónappal azelőtt, hogy a németek oldalán Szovjetunióra támadt Románia Németország ellen fordítja fegyvereinek a csövét? A háború után ennek a napja, augusztus 23-a lett Románia nemzeti ünnepe. Magyarországé, mint tudjuk, április 4-e. Tehát nem lényegtelen a kettő közötti összefüggés feltárása se – ha egyáltalán van ilyen.)
2. Ha volt: mik voltak ennek indokai? Mi késztette arra Hitler Németországát, hogy megszállja „utolsó csatlós”-át? (Elsősorban írásos dokumentumokra, német forrásokra lennék kíváncsi a magyar kommentárokkal szemben.)
3. A lengyel Grzegorz Lubczyk újságíró, volt budapesti nagykövet Magyar Szív című dokumentumfilmje azért készült, hogy „ennek az aljasságnak a malmára hajtsa a vizet akaratlanul is”? A film ismertetője ezt írja: „Talán nem olyan közismert tény, hogy Lengyelország német és szovjet megszállása után, 1939 és 1946 között több mint 120 ezer lengyel menekült érkezett Magyarországra, köztük 80-90 ezer katona, akik közül mintegy 40 ezren továbbutaztak Franciaországba, hogy csatlakozzanak a Wladyslaw Sikorski tábornok által szervezett lengyel légióhoz, és felvegyék a harcot Hitler ellen a nyugati szövetségesek oldalán”.
4. Ha volt egyáltalán német megszállás, miért nem tárgyalta ki a Magyar Tudományos Akadémia, Ungváry doktor, a MAZSIHISZ illetve minden magyar entellektüel az elmúlt 60 esztendő során - nyilván mindenki a neki adott időben -, hogy az ilyen civilek előtt is, mint én világos legyen a dolog értelme? Ennyire jelentéktelen lett volna ez a kérdés Magyarország, a magyar nemzet szempontjából? Mind ön-, mind nemzetközi megítélés tekintetében?
6. Márai, az esemény kortársa is az aljasság malmára hajtja a vizet, amikor ezt írja: „Az első Magyar Tanácsköztársaság szervezői és vezetői között voltak zsidók, s amikor a "fajvédő" Magyarországon megcsinálták ennek a véres és gonosz közjátéknak mérlegét, a zsidóságot azonosították a bolsevizmussal. Ez a vád hamis volt, igazságtalan. A hazai zsidóság nagy többsége ebben az időben is éppen olyan hűséges polgára volt a magyar államnak, mint az ide vándorolt svábok, szlovákok, szerbek nagy többsége. Osztályérdekei éppen úgy tiltakoztak a bolsevizmus ellen, mint a paraszt vagy a mágnás osztályérdekei. De... negyedszázadon át parázslott a magyar életben az a heveny zsidógyűlölet, amely az anschluss napját megelőzően zsidótörvényekben, s e nap után egy eszeveszett és féktelen rabló hadjáratban kapott alakot... Ez a valóság egyik arca... A valóság másik arca, hogy ilyen feltételek mellett is, még hat éven át - 1944. március 18-ig, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot - a magyar zsidóság nagy tömegében sértetlen maradt... Hat éven át, az anschluss napjától a Magyarországi német megszállás napjáig, ilyen torzan, ilyen galád és kegyetlen közjátékok árán, amilyen több tízezer magyar zsidó munkaszolgálatos megkínzása és feláldozása volt, a hivatalos körök, amelyek a nyilvánosság előtt tajtékzó szájjal fújták a zsidóellenes szólamokat, és valószínűleg szívükben is őszintén antiszemiták voltak, megmentették a németek és magyar cinkostársaik elől a nyolcszázezer lélekszámú magyar zsidóságot... Lengyelországból maradéktalanul elhurcolták és nagy többségében kiirtották a zsidóságot, Szlovákiából az akkori fasiszta kormányzat clearing-elszámolás ellenében adta el a zsidókat a német munkatáboroknak, de a nyugati megszállott államokból, Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból, Norvégiából is elhurcolták a nácik a zsidó lakosságot. Mindez országokból ez években tömegesen menekültek zsidók Magyarországra. A zsidótörvényes, a reakciós, a munkaszolgálatos Magyarország ezekben az években - az anschluss napjától a német megszállás napjáig, hat éven át - a környező és a távolabbi államok számára a zsidóság és a politikai menekültek asyluma volt.." (Márai Sándor: Hallgatni akartam, Helikon Kiadó, 2013, 44-47 o.) ?
7. Még egyszer: ki hamisít történelmet? Ki hazudik? És miért? Minden antiszemita, antimagyar, anticigány, antiromán, antiszlovák, antiszerb, antiosztrák, anti-anti-anti válasz, szerény véleményem szerint, az aljasság malmára hajtja a vizet, tehát ne kapjon nyilvánosságot, még vélekedés formájában se! A tisztánlátás viszont fontos lenne - mindenkinek!