Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párhuzam a magyar és a román nép-nemzet fejlődésében a Habsburg-birodalom keretében

2019.03.18

A román nép nemzetté válása Habsburg-birodalmi keretek között, azaz Erdélyben, a XVIII. században ment végbe. Innokentiu Micu-Clein volt ennek a vezéregyénisége, és a Supplex Libellus Valachorumban lehet legszemléletesebben követni a lépcsőfokait.

Ami a Kárpátok vonalától Keletre ment végbe, teljesen más történet, és még ha elég korán egybe is fonódott az erdélyivel, egymástól idegen. Egybefonódott, mert itt is, ott is ugyanolyan nyelvet beszélő, balkáni eredetű románok éltek, és idegen, mert a Habsburg keretek már a kezdet kezdetén is mély árkot ástak a kettő közé. E mély árok fölött elsősorban Erdélyből kiindulva építettek hidat.

Minden rendben is volna, a legnagyobb elismerés övezhetné ezt, ha az erdélyi román út nem a Habsburg-akarat szerinti hangsúlyozott magyarellenesség jegyében indul. Ha fonadéknak tekintjük a román nemzeti ébredést és ezt szolgáló román nemzeti politikát, fonalai között a román jogos óhajok mellett ott van a magyarokkal szembeni ellenséges birodalmi érdek, és a román nemzeti politika ennek szolgálatba állítása az osztrák-magyar fojtogató, sokszor halálos "ölelkezés"-ben..

Van-e esély a román és magyar érdekek egyeztetésére? Hogyne lehetne, mondhatná valaki, hiszen az osztrák birodalmi érdek ma már egyáltalán nem szól bele ennek alakulásába. Ma már nincs osztrák-magyar birodalom. Nincs Magyar Királyság. Nincsenek Habsburgok.

Így igaz! De van Magyarország és Románia, s a kettő között, különböző békekötés-technikai eszközökkel Romániához csatolt Erdély a maga tiszta magyar, majd Habsburg-birodalmi múltjával, de legfőképpen az erdélyi magyarokkal, akikkel szemben a román nemzetpolitika a Habsburgok által megrajzolt terv szerint cselekszik. Addig, amíg ez az anomália fennáll, nincs béke Erdélyben. Bukarest még ma is ellenségként tekint Budapestre. Erdélyt olyan koncnak tekinti, amit nem enged ki a fogai közül. Budapest álláspontja ezzel szemben hol a megvertek engedékenységét, hol a beletörődést még soha el nem értek minden alkalmat megragadó ugrásra készsége jellemzi. 

Van-e kiút az áldatlan helyzetből? Bukarest szerint nincs! Erdély mindenféle ostoba eredetmítosszal megtámogatva román volt és román marad. Az erdélyi magyarok még ebbe is belenyugodnának, ha a román nemzetpolitika nem lenne középkorian elnyomó velük szemben. Igazából Bukarest politikája tartja fenn a magyarokban a függetlenedési igényt.

Ne álmodozzunk!

Gondolkozzunk!

A modern elektronika által nyújtott eszközök a magyaroknak kedveznek. Az európai békevágy is! Az emberi és polgári jogokba vetett faramuci hit is! Bár a faramuciság még annyira beszennyezi ezeket a jogokat, hogy mindenféle otrombaság helyet kap a magyarázatokban. Demagógia, hazudozás, adathamisítás, végső soron pedig bizonyos állatok magatartására hajazó, jelenleg a deklarációk szintjén megrekedt fenyegetőzés tölti ki a ráció, az emberi természet szerinti kölcsönös nagylelkűség, békesség helyét ebben. Lassan aktualitását veszti a normális nemzetek közötti kapcsolatokat szabályozó normarendszer, legalábbis egyesek szerint, viszont semmiféle globalizmus se képes elvenni az erdélyi magyarok függetlenséghez, joghoz, normális nemzeti keretekhez igazodását, mint ahogy a románok kizárólagos ultranacionalista narratíváját se. Kiutat se az egyesült Európa, se az ENSZ nem mutat. A helyzettel való szembenézés elodázását mutatja fel megoldás helyett.mindkettő. Egyedül az erő képes megoldást nyújtani, de ettől mentsen meg az isten mindenkit.

Nem tudom, miért, én mégis reménykedem a józan belátás, és a XXI. századi civilizáció erejében. Ámen.