Örök béke
Az örök béke illúziója mindig fogva tartotta az erkölcsileg fejlettebb entellektüeleket. Pontosabban: nem is illúziója, hanem megvalósíthatóságának az ábrándja. Ha kellett éveket, mondhatni életet áldoztak az elérés algoritmusának az „elkapására”. Eddig még sose sikerült. Valószínűleg nem is fog. Túlságosan nagy erők dolgoznak annak érdekében, hogy a maguk szolgálatában tartsanak embereket. Márpedig, amíg szolgákkal van tele a világ, a béke illúzió.
A béke csak szabad emberek között jöhet létre. Márpedig a világ mai állapotában a szabad ember is illúzió.
Félelem tartja fogva a világot. Márpedig a félelem fogságában gondolkodó, alkotó közösségnek annyira a lényegéhez tartozik a félelem, hogy mindenfajta elképzelést a szabad emberek közösségéről, ezek „társadalmi szerződéséről” elporlaszt. Még csak arra se kell gondolni, hogy gonoszságból teszi. Nem! Félelemből cselekszik. Ettől a meggyőződésétől csak a végveszély, amit ő maga idézett elő fogja megszabadítani. Tehát egy nagy és végső paradoxonban torkollik az egész.