Örök béke 2
Őszinteség
Nem vagyok hajlandó egyetlen olyan szervezettel se kollaborálni, amely kiválaszt engem, erőszak alkalmazásával és önvédelmi reflexemet kihasználva arra kényszerít, hogy lépjek soraiba, majd arra kötelez, hogy ne legyek őszinte, titkoljam el mindenki előtt, hogy mi történt. Legyen az akár a szegények és elnyomottak felszabadításáért létrejött organizmus, vagy akár az erdélyi magyarok elnyomása ellen küzdő egység is.
Ha önként léptem be, más a helyzet.
De valóban más-e?
Van olyan embercsoport is a világban, amelyik a világ áldozati bárányaként tünteti fel magát. Ha kell, az idők elejére is visszamegy, ha kell, millió bizonyítékot hoz fel belőle bizonyságként hátrányos helyzetére, s már kész is a kocsi. Azaz nem. Kell hozzá egy kis pénzmag is. A haszonelv nem sérülhet. Ehhez az embercsoporthoz tartozni, látszólag elég a propaganda. Ám ha közelebbről oda tekintesz, ott a geseft is.
Mit tegyen ilyen helyzetben az ember? Pláne, ha úgy érzi, hogy azt az embercsoportot, amelyhez tartozni kíván, elnyomják?
Szerezzen információkat a világról. Legyen tisztában a ma kommunikációs eszközeivel. Legyen tisztában azzal, hogy ezeken keresztül megfigyelik. Minden lépését követik. Legyen tisztában azzal is, hogy kik követik el vele illetve a csoportjával szemben a gyalázatot.
Éljen úgy, hogy hasznára legyen a vállalt társaknak. Haszon alatt jelen esetben még azt a lehetőséget is vizsgálja meg, hogyan segíthetné az általános megbékülést, amelyben a volt ellenségek egymás hasznára lehetnek.
Legyen tisztában azzal, hogy a világ mindig változik. Tekintsen a mában szét, és vegye észre, hogy mi segít a csoportjának. Az ellenfél vagy ellenség tekintetében próbáljon meg rombolni. Elsősorban leleplezéssel, csoportja iránti szolidaritás képzésével a kívülállókban. (E tekintetben a nyivákolás a legrosszabb taktika. Sokkal hatékonyabb, ha másokkal úgy próbálja megértetni a helyzetet, hogy a mások helyzetében lévő fájó pontokra hívja fel a figyelmet, amelyek hasonlítanak az övéihez.)
A korábbi világban, amelyben a kommunikáció csatornái, eszközei sokkal szűkebbek, illetve kevesebbek voltak, szükségszerű volt az erőközpontok kialakítása. Ám ezekben mindig jelen volt a zárttá válás tendenciája is. Ha hatalmi helyzetbe kerültek, az elnyomásé. A visszaélésé.
Azok, akik a világ áldozati bárányaiként tartják számon magukat, a titkolózást tartják a legnagyobb erénynek. Továbbá a meglévő erőközpontok befolyásolását, illetve a pénzt. Hitük szerint minden megvehető. Azon túl már nem tekintenek, hogy ezzel a hittel tartósítják azokat az állapotokat, amelyek közt áldozattá váltak. Ezek ellen küzdve maguk is áldozattá tesznek másokat. Utóbbiak a maguk során ugyanúgy küzdenek ellenük, mint ők azok ellen, akik hitük szerint készek áldozattá tenni őket.
Ez a mai körforgás a népek egymás mellett élésében.
A mai világ
A mai világ magán hordja a múlt tojáshéját. Elnyomó központok tartják fenn azt az állapotot, amelyben egyeseknek az áldozat érzése, másoknak a velük lévő igazság, jólét, boldogság érzése tűnik jogszerűnek. Utóbbiak ennek a nevében válnak igazságtalanná. Előbbiek ez ellen tiltakoznak. Egyik se tudja igazából, hogy mi helyes. Nem találja azt az ideológiát, melynek nevében eldőlhetne, hogy kinek van igaza.
Az ideológiák a legrosszabb tanácsadók a megoldásra.
A józan paraszti ész, a természeti törvény segíthet leginkább benne.