Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legboldogabb ország

2020.01.25

Dánia a legboldogabb ország, olvasom a hírekben. Erre reagálva teszem fel a kérdést:

Miért nem szeretnék mégse Dániában élni?

Először is mert magyar vagyok, tehát Magyarország az a hely, ahol anyanyelvemen beszélhetek másokkal. Másodszor: Koppenhága nem szép és nem csúf. Ilyen is, olyan is. Budapesttel nem vethető össze, annyi bizonyos. Klímája? Nyár közepén egy nap alatt kb. öt esőt kaptam a nyakamba. Helsingőrben állandóan fúj a szél. Ha kalapban vagy, állandóan fognod kell a karimáját. Ha vonattal járod végig a főváros és a Hamlet várát rejtő város közötti útvonalat, a víz és a szárazföld találkozása, mint látvány érdekes. A hideg miatt viszont nem vonzó. Tisztaság és rendezettség benyomását kelti minden, ami nem csekélység, csak a hideg!

Koppenhágában vigyáznod kell, hogy a biciklisták ne üssenek el. Övék az elsőség! A sebességük is erre figyelmeztet.

A dánok valóban jó kedvűek, ha összeveted a svédekkel és a norvégokkal.

Utoljára de nem utolsó sorban: a dán egészségügy mintaszerűségéről egy svájci dokumentumfilmből értesültem. Mindenki elégedett vele, a legfőbb felügyelő-ellenőrző-irányító szerv vezetőjétől kezdve a páciensig. Utóbbi a jelentősebb nyilván. Minden a helyén van, minden funkcionál. Miért? Ebbe az információhalmazba most nem mennék bele, bár a svájci dokumentumfilm mélyen bevilágít a nagyon gazdag svájci orvosok, elsősorban radiológusok és a lakosság több mint 60%-ának jelenleg megfizethetetlen eü-s szolgáltatások, a jövőben a költségeket még nagyobb arányban elviselni nem tudó páciensek világa és a dán egészségügy állami szabályozottsága, nyugalma, és boldog eseménytelensége közötti különbségekbe. (Érdemes tanulmányoznia a magyar illetékeseknek.)

A dánok gazdagsága talán abban érhető tetten, hogy nem látsz koldusokat, hajléktalanokat.

Utóbbiak észrevehetetlenségébe a klíma is besegíthet, mert Rómában viszont beléjük ütközöl, pedig az a város se „piskóta”.

Ez a direkt hatás, amit turistaként érzékelhetsz.

Az indirektet a banki számlákon, az elérhető szolgáltatásokon érzékelhetnéd, de ezekbe egy látogatás során nem nyersz betekintést.  A történelmükbe viszont tanulmányaidon keresztül igen! Dánia bele tartozik a nyugat-európai gazdag gyarmattartók sorába. Dél felé következik Hollandia, Belgium, Nagy Britannia, Franciaország. (Spanyolország és Portugália, úgy tűnik, nem tartozik közéjük, pedig hajdanán e két ország a világot kétfelé osztotta. Miért a diszkrepancia? Hadd legyen az ő gondjuk. Én viszont nem tudom megállni, hogy a francia gyarmattartás eredményei között ne lássam Burkina Fasot és szomszédait, a két frankrégióval. A hajdan Felső-Volta nevet viselő afrikai országban akadt egy csodálatos százados, Thomas Sankara, aki igen rövid idő alatt kihozta országát a gyarmati kiszolgáltatottság és szegénység mélyéből, ám ugyanolyan rövid idő alatt meg is gyilkolták. A francia nemzetpolitika kezét gyanítják az eseményekben.  A dán gyarmatot, Grönlandot most kihagyom az áttekintésből.)

Amióta az Európai Unió nyugati fele folyamatosan nyomás alatt tartja Magyarország rendszerváltozás utáni nem baloldali kormányát – azokkal, akiknek az ország a gyarmati kiszolgáltatottság utolsó fél évszázadát „köszönhette” a Nyugatnak nem volt baja (vesd össze: Burkina Faso Thomas Sankara előtti, alatti és utáni történetével) -, egyre nagyobb megvetéssel tekintek a megnevezett országok „demokráciáira”. A történelmi szemétkupac, amelynek a tetejéről körbenéznek, sok-sok vért és aranyat rejt magában. Gazdagságukban benne van az arannyal gazdálkodó kormányok és a polgárok közötti hoci-nesze viszony. Utóbbiak a megosztott szajréért kiegyeztek vezető politikusaikkal – ahogy a franciák mondják: burzsujokká váltunk -, előbbiek pedig, jól-rosszul, a post-colonial állapotokra vigyáznak. Sok elképzelésük nincs arról, hogy mi lenne a tisztességes. A századokon keresztül végbevitt gyarmati kizsákmányolás halmai még léteznek. Virágzik rajtuk a gazdaság, az oktatás, a polgári, kispolgári elégedettség. Negatív eredményeit Ázsia, Afrika érintett országai viselik a másik oldalon.

Nekünk, magyaroknak, speciális a helyzetünk. Vakságunkat politikusi, entellektüeli hadak vigyázzák: teljes a fogalmi zűrzavar. (Sokan jól meg is élnek belőle.)

Egyelőre ennyit a boldogság-listáról.