Egy kor kezdete
Ugyanaz a helyzet ma, mint a Római Birodalomban, a kereszténység terjedésének a kezdetén. Kegyetlenségben talán lemaradunk, hál'istennek, de az eszmék világában ugyanolyan messiás várás, uralmi állapotokban ugyanolyan rothadtság tapasztalható. Ma szitokszó a populizmus, holott épp erre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön az új kor. Populizmus. Mit is jelent? Népelvűség. De hát ott van a demokrácia! Minek ide még egy izé, kérdezheti a fogalmak rengetegében bóklászó médiafogyasztó. Megmondom. Megmondom, mi a különbség a kettő között. A demokrácia, amint a szó is mutatja, uralmat jelent. Uralmi formát. Népre hivatkozó uralmi formát. Létrejöttekor az ógörög városállamokba rabszolgatartó rend uralkodott. A népuralom a szabad, rabszolgatartó polgárokra vonatkozott. Gyakorlásában a közvetlenség volt a fő szempont.
Sokkal fejlettebb volt ennél a római köztársaság. A respublica. Működésében sokkal közelebb áll a mai demokráciákban gyakorolt uralmi formákhoz.
Mit mutat a populizmus a demokráciával szemben? Mi az a plusz, ami iránymutató lehet a demokráciával szemben?
A demokrácia a XX. század folyamán tulajdonképpen lejáratta magát. Mind a nácizmusnak, mint a bolsevizmusnak helyet adott. Pontosabban mindkettő a demokrácia keretében vált uralkodóvá, még ha lényeges körülménybeli különbségekkel is. A bolsevizmus pártkeretek közt született, míg a nácizmus kialakult polgári demokráciában. Igazából a nácizmusra illik teljes egészében a demokrácia mint "anyaság".
A bolsevizmus az oroszországi szociáldemokrata párt szörnyszüleménye. Mint neve is mutatja, a "többség" (bolse) szavazta meg azt az elvet, hogy a nép alkalmatlan a fennálló rend megváltoztatására, ezért egy kis csoportnak kell kezébe vennie a vezetést. Rögtön látszik tehát, hogy jobb esetben arisztokráciáról, rosszabb és a valóságra jobban hajazó esetben oligarchiáról van szó. Igazából tehát, nem is uralmi forma, hanem a létező rend felforgatásának forradalmi elve. Hadd, ne kövessük, hogy ez a szörnyszülemény hogyan hódította meg a világot. Hogyan sikerült magát úgy eladnia, mint az ifjúság legfőbb jellemzője. Sietve bár, húzzunk a populizmus kifejtéséig.
A szó népelvűséget jelent olyan szinten, hogy tulajdonképpen behelyettesíthetetlen. A nép érdekében, a nép szempontjai szerinti megközelítését jelenti mindenféle aktuális problémának.
Tudjuk, a demagógiával tették egyenrangúvá a leszólói. De hát minek foglalkozni vele ilyen értelemben, amikor tisztán és világosan kifejezi e tartalmat a demagógia valóban rosszízű, rossz erkölcsű sandasága. A populizmus más. Sokkal közelebb áll az összes felsorolt szónál és jelentésnél a Rousseau-i souverain-hez, a Contrat socialban kifejtett polgári összefogásból eredő népfelséghez mint uralmi formához.
Az amerikai egyesült államokbeli demokrácia a pénzről szól. Az győz, akinek több a pénze, vagy több pénzzel rendelkező személyeket nyer meg magának.
A nyugat-európai gyarmattartó demokráciák hasonlítanak talán legjobban a klasszikus demokráciára. Választásokon létrejövő többség ad elnököt a végrehajtásnak. A hatalommegosztás teheti elfogadhatóvá. De napjainkra ez is kétségessé vált. Egyesegyedül a populizmus, a népelvűség képes olyan tartalmat adni a demokráciának nevezett uralmi formának, amely reményt adhat a mai civilizációs válságban.
Nem kell feltétlenül forradalom a létrejöttéhez. (A forradalomban létrejött uralmi formát természetszerűleg csak erőszakkal lehet fenntartani. Tehát kész a kegyetlenséghez vezető út általa.)
Egyedül a társadalmak alapját képező nép nevében történő vezetés útján lehet békét, jólétet, egyenlőséget, testvériséget eredményező kormányzást elfogadni. Az a visszataszító csúszkálás, amit az Európai Unió vezetése produkál, mondhatni minden kérdésben, lassacskán lelepleződik mindenki számára.
A népelvűség ma két helyen figyelhető meg: Franciaországban és Magyarországon. Utóbbiban az a meglepő, hogy a demokratikus választás útján hatalomra kerül csoport szólítható népelvűnek. Szólítják is! Franciaországban a sárga-mellényes mozgalom képvisel igazi népelvűséget. De épp azért, mert a fennálló hatalom ellenében született, arctalanná majd manipulálhatóvá vált, jelen állapotában az anarchiának és a diverziónak van kitéve.