Chantilly
Nézem a TV5 Monde vasárnap délutáni adását. Chantilly-t, a nagynak aposztrofált Condé herceg várát mutatják be. Nem az irigység fog el, hanem a csodálat. (Az is eszembe jut persze, hogy mind Magyarországon, mind Erdélyben hány csodálatos palotát, gyönyörű udvarházat „vágtak haza” a nagy szovjet gyarmatiság idején; sírtam, amikor meglátogattam Torján az Aporok csodaszép festett házát, illetve annak szocialista maradványát.) Bemutatják világhírű lovardáját, és rendkívüli képgyűjteményét. Épp egy Condé-ról készült hatalmas festményt szállítanak „haza” valahonnét. Végtelen óvatossággal csomagolják ki, és akasztják a helyére a történelmi és művészettörténeti remeket. Megfog az a gondosság, amellyel a munkások kezelik a szállítmányt. Proletár gyűlölet helyett érzékenységet, finomságot lát az ember. (Az is eszembe jut, sajnos, hogy egy hivatalnok „hölgy” hogyan oktatott ki itthon ezek hiányáról. „Ennyi pénzért?” vágta a fejemhez, amikor elmondtam példaképpen, hogy Ausztriában miképpen kezelik az emberek gondjait hasonló helyzetben. Azt hiszem helyesen válaszoltam, amikor azt feleltem neki: ez nem pénz, hanem kultúra kérdése.)