Brüsszelben éltem át
Brüsszel metropolisza volt a gyarmatokon élőknek ( akik szerzett joguk alapján nagy tömegben költöznek a városba). Lehet, hogy az akar maradni Uniós viszonylatban is? Ott jártamkor a barátom bemutatott egy idős asszonynak, akit a férje annak idején kivitt Kongóba. Több ültetvényt és gyárat is birtokoltak. Jóságos volt a hölgy. A feketéket „mes enfants”-nak „gyeremekeim”-nek titulálta. Illusztrációként mindjárt szóba állt a rue Athénée-n egy nagyon csinos, tiszta és jólöltözött fekete lánnyal. Nemsokára hallhattuk is: Ó, mon enfant! A lány furcsálkodva nézte. Semmiféle tisztelet vagy szeretet se látszott az arcán.